Dunántúli-középhegység

Délnyugat-északkeleti csapásirányú, 7000 km² kiterjedésű, törések (vetődések) által rögökre darabolt nagytáj. Keszthely és Vác között húzódó 200 km hosszú, 20^_50 km széles röghegység. Magassága nem szembetűnő, csak két pontja emelkedik 700 méter fölé (Kőris-hegy tszf. 707 m, Pilis-tető tszf. 756 m).

A terület "tengeri múltját" üledékes kőzetek - dolomit és különböző korú mészkövek - idézik.

Északkeleti elvégződése (Visegrádi-hegység) a harmadkori miocén vulkanizmus terméke, míg a bazalttakarók kialakulása pliocén korú (Agár-tető, Kab-hegy, Tapolcai-medence tanúhegyei).

A Velencei-hegység ókori, karbon kori gránittömbje csak földrajzi fekvése miatt sorolható ide.

A nagyszerkezeti törésvonalak helyzete, irányulása döntő a nagytáj tagolásában.

A Déli-Bakonyt az Északi-Bakonytól, ill. délen a Balaton-felvidéktől délnyugat-északkeleti irányú, míg a Bakonyt a Vértestől, Vértest a Dunazug-hegységtől az előzőekre merőleges északnyugat-délkelet irányú völgyek, árkos süllyedékek, keresztvölgyek tagolják.

A nagytáj jellegzetes formakincsét a vetődéses formák (sasbércek, lépcsős vidékek, árkok, fennsíkok) és a karsztjelenségek adják.

Éghajlata környezeténél hűvösebb, csapadékosabb.

Az erdők a magasabb régiókba szorultak vissza az erdőirtások következtében.

A karsztosodó (repedéseiken keresztül a vizet a mélybe vezető) kőzetek miatt a felszíni vízhálózat gyér, de a peremeken bővízű karsztforrások fakadnak. Ezeket jelzik a "kút" és "fő" szavakat tartalmazó földrajzi elneveézsek is (pl. Kút-fői forrás, Térdes-kút, Pásztorok kútja, Hárs-kút, Tapolca-fő..... a Bakonyban).

Egységes, mélységi karsztvízrendszere főleg a bányászat miatt veszélyeztetett.

Gerecse

A Dorog-Bicske-Tata által közbezárt röghegység kelet felé alacsonyodó, kibillent tömege mészkőből, dolomitból áll. Jellegzetessége a sok kiemelkedő rög, melyeket löszös medencék választanak el. Karsztos formákban gazdag, vizekben szegény táj. Déli elvégződésénél a lépcsős peremű Zsámbéki-medence kapcsolja a Budai-hegységhez.

Vértes

Tagolatlan, lapos fennsík. Átlagos magassága tszf. 400 m, legmagasabb pontja Nagy-Csákány (tszf. 487 m). Dolomit kőzetű tömege féloldalasan kibillent, s ezáltal déli pereme meredeken szakad le a Zámolyi-medencére.

Budai hegység

Éles törésvonalakkal határolt, rendkívül erősen tagolt hegység. Vetődéses formák uralják. Kőzetfelépítése változatos. A fő tömeget adó felső-triász dachsteini mészkő és dolomit mellett eocén mészkő és márga, oligocén homokkő és agyag, miocén kavics és mészkő, pleisztocén lösz építi fel.
Az erős tagoltság miatt gyenge a felszínről eredő klasszikus (hidegvizes) karsztosodás. A törésvonalak mentén a mélyből agresszív oldó vizek (termálvizek) törtek fel, melyek gazdag hidrotermális formákat (köztük több kilométer hosszú barlangrendszereket) és ásványtársulásokat hoztak létre.

A hegység fontosságát elsődlegesen pihenőerdő jellege adja. Az alacsonyabb részek (medencék, völgyek, hegylábi felszínek) teljesen beépítettek.

Délkeleti határa a Tétényi-fennsík, fiatal mészkövekből épült.

Pilis

A Pilist a Budai-hegységtől a Pilisvörösvári-árok választja el. A két hegység fejlődése, kialakulása hasonló. Egységes a rögvonulatok féloldalas kibillenésében, a változó gazdagságú karsztjelenségekben. A Dunántúli-középhegység legmagasabb pontja a Pilis-tető (tszf. 756 m).

Börzsöny

A Visegrádi-hegység folytatása, tehát kőzetanyaga andezit és andezittufa. Zárt, egybefüggő jellegét annak is köszönheti, hogy a tűzhányó-tevékenység egy helyre, a mai Magas-Börzsöny (Nagy-Inóc) területére koncentrálódott. Ennek ellenére a peremek is gazdagok vulkáni emlékekben (pl. nógrádi Várhegy). Az erőteljes lepusztulás következtében az eredeti formák már sehol sem láthatók.

A csapadék bőséges, évi 700^_800 mm. Jó hótartó képességű (pl. Nagyhideg-hegy). Jól fejlett, sűrű, széttartó (centrifugális) vízhálózat jellemzi.

A Cserháttól a tszf. 200^_300 m magas Nógrádi-medence választja el, melynek részei: az Ipoly-völgy, a Dél-Nógrádi-medence süllyedéke és a Salgótarjáni-medence.

10. sz. főútvonal

10. sz. elsőrendű főútvonal (régi 1. sz. főútvonal volt): Budapest - Pilisvörösvár - Dorog - Nyergesújfalu - Almásfüzitő - Komárom - Győr

A főútvonal a Bécsi úton hagyja el a fővárost, a Budai-hegységet a Pilistől elválasztó Pilisvörösvári-árokban halad, majd közel párhuzamosan a Duna vonalát követve Győrön át Bécsbe vezet.

Belföldi szerepe nagy, fontos ipari területeken vezet át (pl. dorogi medence, tokodi üveggyár, nyergesújfalui viszkózagyár, lábatlani cement- és papírgyár, almásfüzitői kőolaj-finomító és timföldgyár ...), jelentős személy- és áruforgalom bonyolódik rajta (Komárom határállomás).

Az útvonalon a Budai-hegység északi része, a Pilis és a Gerecse közelíthető meg.