Alexandriai Szent Katalin

Templomunk védőszentje, Alexandriai Szent Katalin ünnepét a keresztény egyház november 25-én, vértanúságát elszenvedő napján tartja. Alexandriában szenvedett vértanúságot Maxentius császár uralkodása alatt, valószínűleg a 305. esztendőben. Az idők folyamán a keleti és a nyugati egyházban egyaránt a legünnepeltebb szentek sorába került. Személyét ott találjuk a 14 segítő szent között is. Legendája a VIII–IX. században alakult ki. Kerékkel és karddal, vértanúságának eszközeivel, valamint könyvvel, bölcsességének jelével szokták a művészetben ábrázolni. A legenda úgy beszéli, hogy Kosztus ciprusi királynak volt a leánya. Amikor a császár üldözni kezdte a keresztényeket, Katalin személyesen ment el Alexandriába, hogy védelmükre legyen az üldözötteknek. Magával a császárral is vitába szállt, s utána még ötven bölccsel is vitázott a keresztény tanítás igazáról. Miután a tudósok képtelenek eltántorítani hitétől Katalint, a császár máglyára küldte őket. Később a bátor királylányt bebörtönözték, kerékbe próbálták törni, de egyik esetben sem tagadta meg hitét. Végül lefejezték, s a legenda úgy tartja, hogy testét angyalok vitték a Sínai-hegyre, ahol tiszteletére kolostor épült.

Mivel Alexandriai Szent Katalin a hit igazságát olyan hatásosan védte, a teológusok, filozófusok és ügyvédek védőszentje lett. A párizsi Sorbonne egyetem pecsétjébe is őt vésették. Ebből következően a középkori főiskolák, könyvtárak, tanárok és tanulók, szónokok és később a nyomdászok védőszentjükként tisztelték. Mivel utolsó imádságában Katalin a betegeknek és haldoklóknak is segítséget ígért, a késő középkorban gyakran a kórházak patrónájaként is megjelenik; s mert a börtönben oly sokáig kínozták, és volt ereje elviselni, a foglyok is hozzá folyamodtak szabadulásért. Mivel pedig a kínzására szerkesztett késes kerekek összetörtek, mindazok az iparosok, akik kerékkel foglalkoztak, szintén segítségül hívták.

Babirák József plébános 1934-ben festeti meg Olaszy Sándorral a dági templomban jelenleg is látható szent Katalin képet. 1949-ben búcsúra kerül a kép fölé 14 villanyégő utalva arra, hogy Szt. Katalin a 14 segítő szent egyike. 1974 után hosszú ideig porosodik a kép a templom kórusán, míg végre 1992-ben restaurálják, s búcsúra teljes szépségében díszelegve került vissza eredeti helyére.

A búcsú eredetileg a nyilvános, bizonyos időre kiszabott egyházi vezekelés elengedése volt, amelyet teljesíteni lehetett a templom védőszentjének ünnepén.

A háborút megelőző időkben Dágon is a búcsú lelkiségének tartalma a templomhoz, a szentmiséhez, a litániához kapcsolódott. A szórakozás, a zene, a tánc csak ezután következett.

Németh Iván